Hol vannak az én felelősségem határai?
Bár én magam vagyok az aki azt valja, hogy a maximum az pont az optimum, mert az erőforrások szükösen állnak rendelkezésre, legyen ez anyagi erőforrás mint például az élelem, vagy legyen ez az idő amit be kell osztanunk, vagy akár a kognitív kapacitásunk.
Mivel a cselekedeteink kihatásai nagyon szövevényesek lehetnek, úgy értem, hogy ez az emberi kapcsolataink olyanok mint egy szövet amiben a szálak folyamatosan keresztezi egymást ezért, ezért én azt érzem folyamatosan kontrolálnom kell midazt amit teszek. Tudom, hogy ez lehetetlen, mert a tudattalan oly erős és a dutattalan olyan korlátozottan tud rá hatással lenni, de éppen ezért érzem azt, hogy amit a tudatos én ki tud maxolni azt ki kell maxolni a tudatos felelőségvállalásban a cselekedeteinkért.
A maximum az optimum dillemmámból csak pár területet látok ami kivétel, ilyen a szeretet ami olyan amit nem optimalizálni kell, hanem maximalizálni, ilyen még a jóság, amivel szintén nem kell kufárkodni és ilyennek tartom a felelősségvállalást is ahol megint csak a maximumra kell törekedni.
Ezt azért is tartom fontosnak, mert természetesen elég komoly korlátokkalm rendelkezek ezen aterületen, hiába szeretném mindenkinek a számára lehető legjobb válaszokat megadni, tudom, hogy képességeim korlátai miatt ez messze nem lehetséges, de mi lenne akkor, ha nem is törekednék rá akkor még messzebb kerülnék az ideális állapotoktól.
A személyes felelőségem határát a kapott pozitív tapasztalatokból határozom meg, amelynek minden kis morzsája fontos volt a gyerekkorom elviselésében. Ezért úgy érzem, ha bármi pozitívat kaptam az életben azt meg kell próbálnom többszörösen visszaadni, hogy a jó dolgokat próbáljam erősíteni a világban.
Természetesen messze sem tudhatok, mindenki felé maximális felelőséget vállalni, de talán törekedhetek arra, hogy az átlagnál jobb szinvonalt hozzak ezen a területen. Persze ez sok energiába kerülhet és sok erőforrás elvehet, más személyes területről, de ha egyszer visszanézek akkor azt érezzem, hogy milyen sok személyes sikert elértem és mennyi mindenkit hagytam elesetten az útszélén, vagy azt, hogy nem oly irgylésreméltó életet élte, de legalább néhány emberen sikerült segítenem, ha mással nem is legalább személyes példával.
Ezért alapból nem azon szoktam gondolkodni, hogy vajon ebben vagy abban van-e személyes felelőségem, hanem inkább azt vizsgálom meg, hogy van-e valami amit én tudok tenni azért, hogy valaki a problémái megoldásában előrébb jusson nem mérlegelve annyira az én érintettségem mértékét.
Talán fizikailag fájna, ha tudnám, hogy tehettem volna valamit valakiért és nem tettem meg. Persze itt érzem, hogy az én korlátaim nagyon végesek a világ fájdalmához képest, de épp ezért kell a lehetőségeimhez mérten törekednem arra, hogy amit csak tudok azt megtegyem. Mert néha olyan kis dolgok is elegendők a boldogsághoz, és itt fontos megemlíteni, hogy sokszor azzal is sokat segítünk, ha nem teszünk meg valamit, nem mhasználjuk ki a másikat, nem raboljuk el az idejét, nem rontjuk el a kedvéd, nem vesszük el a motivációját. Ez meg tényleg az a terület amiben nagyon kitolom a felelőségem határait akár a személyes szükségleteim rovására. Itt aztán meg tudom említeni az örökségemet, amit azért is oly nehéz visszakövetelnem, mert tudom, hogy ezzel mások érdekeit sértem.
Vélemény, hozzászólás?